Ebben a félévben sok mindent másképp akarok csinálni. Minden szempontból nem csak a tanulással kapcsolatban si hanem az életemmel kapcsolatban is. Sokáig akartam megfelelni bizonyos emebreknek, sokáig hittem azt, hogy akkor leszek értékes, akkor lesz az életem teljes ha bizonyos emberek akik fontosak számomra, majd rábólintanak az életemre, de rájöttem, hogy ez soha nem fog teljessé tenni, ez sosem fog megelégedést hozni. Persze tök logikusan hangzik, de egyszerűen az ember annyira eltud ebben vakulni, hogy hihetetlen. Most már tudom, hogy egyáltalán nem fogok azzal foglalkozni, hogy ki mit gondol rólam, kinek tetszik az ami vagyok vagy kinek nem, mert ez egyáltalán nem fontos. Mindig lesznek olyanok akik találnak valami kifogásolhatót az életedben. Szintén 2018-ban befejztem azt, hogy folymatosan csak én akarom építeni a kapcsolataimat. Nem fogok emberek után futni, ha őket nem érdekli, hogy időt töltsenek velem akkor én se fogok futni. Ne értsetek félre, nem akarom leszarni a kapcsolataimat, egyszerűen csak , úgy gondolom hogy a bartságok kétoldalúak akit érdekel és akar velem időt tölteni megfogja találni a módját, hogy időt tölstöm velem. Sokan meg is találnak :), ezért másoknak sem telik több erőfeszítésbe. Kicsit elfáradtam így lelkileg. Most kicsit hagyom, hogy legyen úgy ahogy lennie kell, akinek maradnia kell az maradni fog az életemben. 

Igazából most nagyon nyugodt vagyok és tök nagy békességet érzek, azóta amióta eldöntöttem ezeket. Szeretném végre összezsedni kicsit az életem. Szeretném, ha olyan társaságban lennék ami épít és inspirál, nem pedig egy olyan közösségben ragadni ami nap mint nap eltör egy darabot a lelkemből. Miért az ilyen kapcsolatok azok amikből a legnehzebb kikerülni? Miért engedem, hogy ez történjen?

Talán második nekifutásra sikerül véghez vinnem ezt a bejegyzést. Talán most képes leszek leírni ezeket amiket amúgy annyira próbálok nem megfogalmazni még magamnak sem, mert ugye egyszerűbb inkább tudomást sem venni róla, de egyszerűen mindig itt lyukadok ki és folyton próbálom lefutni ugyanazokat aköröket újra és újra. Amikor azt hiszem, hogy már felnőttem a feladathoz eléggé és eltudom felejteni, tovább tudok lépni úgy hogy nem esek darabokra és minden rendben lesz, mert ez egy új félév ez egy másik lehetőség összeszednem magam és ffoglalkoznom  az egyetemmel és nem a személyes szarságaimmal, de hát persze, hogy nem ez történik. Újra itt, egy év eltelt és újra itt tartok, nem hiszem el, hogy egy év alatt semmit nem fejlődtem e téren. Annyira szeretném ezt elfeljteni ezt az egészet, de egyszerűen nem tudom megérteni azt, hogy miért nem tudom, miért nem megy. Miért nem engedi egy részem ezt az egészet elengedni. 

*Because I'm an idiot