Bár időjárás szempontjából nincs itt a tavasz én mégis érzem a változás szelét. Nem tudom ti már voltatok e már úgy, hogy reggel felkeltek és úgy érzitek nem ugyanaz az emberek vagytok akik még este lefeküdtek. Egyszerűen egyik napról a másikra változnak meg bennem különböző érzések és egyre inkább nem értem azt, hogy a tegnapi én még mennyire ragaszkodott bizonyos dolgokhoz, de a reggeli énem már úgy gondolja, hogy ezek egyáltalán nem olyan nagy dolgok és el lehet engedni őket. Vagyis inkább úgy érzi, hogy ha most elveszítene mindent is fel tudna belőle állni és nem pusztulna bele mint a tegnapi esti gyenge kivetülése. 

Nos hát én most pont ezt érzem. Úgy éreztem ennek apropóján én változtatok és elkezdek midnent előről. Úgy, mint aki először csinál dolgokat és még mindig újként hat. Megígértem magamnak, hogy ez a félév nem lesz olyan, mint az előző. Most sokkal jobban fogok az egyéni utamra fókuszálni és nem arra, hogy csak másokat helyezzek magam elé. Nyilván nem az a célom, hogy önző legyek , csak szeretnék kevesebbet az emberekben való csalódásokra fókuszálni és többet arra, hogy milyen céljaim vannak az életben. 

Ebben a félévben sok mindent másképp akarok csinálni. Minden szempontból nem csak a tanulással kapcsolatban si hanem az életemmel kapcsolatban is. Sokáig akartam megfelelni bizonyos emebreknek, sokáig hittem azt, hogy akkor leszek értékes, akkor lesz az életem teljes ha bizonyos emberek akik fontosak számomra, majd rábólintanak az életemre, de rájöttem, hogy ez soha nem fog teljessé tenni, ez sosem fog megelégedést hozni. Persze tök logikusan hangzik, de egyszerűen az ember annyira eltud ebben vakulni, hogy hihetetlen. Most már tudom, hogy egyáltalán nem fogok azzal foglalkozni, hogy ki mit gondol rólam, kinek tetszik az ami vagyok vagy kinek nem, mert ez egyáltalán nem fontos. Mindig lesznek olyanok akik találnak valami kifogásolhatót az életedben. Szintén 2018-ban befejztem azt, hogy folymatosan csak én akarom építeni a kapcsolataimat. Nem fogok emberek után futni, ha őket nem érdekli, hogy időt töltsenek velem akkor én se fogok futni. Ne értsetek félre, nem akarom leszarni a kapcsolataimat, egyszerűen csak , úgy gondolom hogy a bartságok kétoldalúak akit érdekel és akar velem időt tölteni megfogja találni a módját, hogy időt tölstöm velem. Sokan meg is találnak :), ezért másoknak sem telik több erőfeszítésbe. Kicsit elfáradtam így lelkileg. Most kicsit hagyom, hogy legyen úgy ahogy lennie kell, akinek maradnia kell az maradni fog az életemben. 

Igazából most nagyon nyugodt vagyok és tök nagy békességet érzek, azóta amióta eldöntöttem ezeket. Szeretném végre összezsedni kicsit az életem. Szeretném, ha olyan társaságban lennék ami épít és inspirál, nem pedig egy olyan közösségben ragadni ami nap mint nap eltör egy darabot a lelkemből. Miért az ilyen kapcsolatok azok amikből a legnehzebb kikerülni? Miért engedem, hogy ez történjen?