Sajnos mostanába nagyon nagyon ritka "one-woman man"-t találni. Egyszerűen a mai világban annyira, de annyira nehéz lett hűségesnek maradni a barátunkhoz/barátnőnkhöz/férjünkhöz/feleségünkhöz. Igazából nekem ez nagyon sokáig nem is tűnt fel ez a jelenség, mert engem ez nem érintett és sose tudtam elképzelni azt, hogy hogy tud valaki félrelépni, hogy ha nem szereti mondja meg és akkor menjünk tovább. Viszont mostanában sokkal fogékonyabb lettem ezekre, sokkal több szórakozó helyre járok mint régebben (mindig otthon ülős típus voltam) és ott kialakult egy "társaságom" ami elég sok fiúból is áll, és ott annyira természetesek ezek a dolgok, hogy néha úgy tűnik mintha ez teljesen elfogadott lenne és tök normális lenne. Úgy tűnik végül én vagyok a fura aki azt hiszi, hogy a kapcsolat az jobb mint sok egyéjszakás kaland aztán ilyen lefekszek veled aztán hülyítelek típusú kapcsolatok. Akkor vettem magamon észre azt, hogy lehet szünteltetni kéne a szórakozást amikor már kezdtem elvilselni, sőt nem is zavart amikor előttem csináltak ilyen baromságokat és hallgattam amikor büszkén meséltek erről. Nos akkor utána kaptam a fejemhez, hogy te jó ég mi történik. Komolyan néha olyan szappan operába illő dolgok történnek, hogy nem hinnéd el, hogy ha valaki ezeket mesélné neked, ha nem vagy ott. 

Komolyan kihaltak az olyan férfiak akik tényleg képesek egy nő mellett lenni anélkül, hogy nem csalja meg ?Nyilván ezek a férfiak fiúk  nem éreznek szerelmet az adott nő iránt, de nem értem , hogy akkor miért kell játszani mások érzéseivel. Igazából nem csak a férfiakkal vannak bajok, komolyan találkoztam olyan lánnyal is aki fizetett volna a haveromnak, hogy lefeküdjön vele. Huhh, valami iszonyatosan nagy baj ha ilyenek történnek ,én meg csak fogom a fejem, hogy hova csöppentem, én aki életében nem csókolózott olyan sráccak aki nem volt a barátja (sajnos azóta ezt kihúzhatom a listámról, bár csak szájrapuszi volt az is véletlenül :D) . Na mindegy.. szóval igazából én tisztában vagyok vele  hogy nem szórakozó helyen kell keresni életed szerelmét, nyilván nem , de azért ez eléggé elkeserítő számomra.

Kicsit megfogalmazódott bennem, hogy vannak e még ilyen fiúk akik normálisak és nem csak lefeküdni szeretnének ? Mostanában nagyon sok negatív élmény ért, ami miatt most kicsit temetem magmban a férfiakról kialakított képemet... 

You may not notice, but I’m totally in love with you.

Amikor az ember tanárnak tanul, akkor nagyjából az olyan mintha 2 alapszakot végezne párhuzamosan és mellette hobbi pszichológusnak áll be. Ez akkor csak igazán szép amiko a párosításod, éppen kettő rohadtul nehéz tárgy és ez azt is jelzi, hogy rohadt nagy hiányszak a szakmában. (Üdvözlet biológia-kémia tanárok.) Félre értés ne essen imádom a szakomat és azt, hogy tanár leszek, ugyanis aki már régebb óta követi a blogomat, az tudja, hogy elsőként én 2015-ben a gyógyszerészetin kezdtem és utána változott át ez egy tanárszakra. Most már ahogy haladok előre a félévekben a pedagógiás tárgyaim egyre gyakorlatiasabbak kezdenek lenni, gondolok én itt most például a sok iskolalátogatásra amin mostanában veszek részt nagyjából minden héten legalább egy egész napom majdnem elmegy ezekre. (Persze emellett még foglalkozzak a két szakommal ahol együtt vagyunk a Bsc-s hallgatókkal akik tökre lenézik amúgy a tanárokat mert, hogy ők csak "kis semmi" tanárok lesznek, hol ott amúgy ugyanaz a követelmény, van ahol még több is mert nekünk alapból intenzív képzés van csak belőle meghirdetve ők meg még dönthetnek is, hogy simán vagy intenzíven vesznek fel, mi nem és én emelett még foglalkozok a másik szakommal is plusz rengeteg pszichológiás és pedagógiás tárggyal, ahol még szabadidőmben iskolákat látogatok és azokból írok jegyzőkönyveket meg különböző beadandókat. "De persze én csak egy egyszerű tanár leszek..." 

Igazából nem szeretnék panaszkodni, igazából nem érdekel, hogy így vélekednek rólunk én tudom, hogy mennyit fektetek a tanulásba és, abba hogy jól  megtanuljam a dolgokat. Igazából most, hogy már nagyobb hangsúlyt kapott az előző félévekhez képest a pedagógiás tárgyam így azért , most jobban érzem már azt, hogy tényleg tanár leszek és nem épp vegyésznek tanulok :D. 

Igazából most, hogy már túl vagyok több iskolán is , köztük voltam általános iskolában és gimnáziumokban is néhány megfigyelést tettem, ami eddig ennyire nem is tudatosult bennem :

• Egy biztos, hogy én NEM akarok általános iskolában tanítani (Egszerűen ha már ennyit és ilyen mélyen sajátítom el a szakom nem tudom elhinni, hogy valakinek azt kelljen magyaráznom, hogy kell felírni egy egyszerű képletet, akkor azt érezném, hogy nem érte meg egyetemre járni,és itt nem akarok senkit megsérteni akinek ez a vágya, hogy általános iskolába tanítson, de én nagyon szeretnék faktot vinni, vagy egyetemen óraaadó lenni :) )
• Igazából már kilencedik osztályban tök sok mindent elmondanak amit majd egyetemen is újra megkérdeznek, de én akkor nem figyelhettem eléggé, mert amikor visszamentünk csak néztem, hogy hoppá már ezt ilyenkor is tanultuk ?:D (persze nem olyan mélyen,de néha nekem tök új infokat mondanak amiket amúgy középiskolában már lehetett hallani )
• Azt, hiszed hogy minden iskola olyan mint ahonnan te jöttél, legalábbis el sem tudod képzelni, hogy másképp is tud működni normálisan és jól egy másik iskola. (Legalábbis ha nem váltottál középiskolát út közben csak végig egybe jártál szerintem ez egy elég gyakori dolog amibe egy tanárszakos így beleesik, de aztán rájössz, hogy ahány iskola annyi féle felépítés) 
• Nagyon sok tanár jelölt arra akar nagyon figyelni, hogy ne legyen olyan "tipikus tanár öltözéke" vagyis, hogy majd a későbbiekben ne legyen. (De amúgy van akinél már most nagyon látszik, hogy le se tagadhatná, hogy tanár lesz belőle :DD és amúgy főként a humán tárgyakat tanulóknál látszik nagyon amúgy , ilyen ének tanárszakos, vagy magyar, töri.. stb. abszolút nem sértés, szerintem vicces :D )

Talán második nekifutásra sikerül véghez vinnem ezt a bejegyzést. Talán most képes leszek leírni ezeket amiket amúgy annyira próbálok nem megfogalmazni még magamnak sem, mert ugye egyszerűbb inkább tudomást sem venni róla, de egyszerűen mindig itt lyukadok ki és folyton próbálom lefutni ugyanazokat aköröket újra és újra. Amikor azt hiszem, hogy már felnőttem a feladathoz eléggé és eltudom felejteni, tovább tudok lépni úgy hogy nem esek darabokra és minden rendben lesz, mert ez egy új félév ez egy másik lehetőség összeszednem magam és ffoglalkoznom  az egyetemmel és nem a személyes szarságaimmal, de hát persze, hogy nem ez történik. Újra itt, egy év eltelt és újra itt tartok, nem hiszem el, hogy egy év alatt semmit nem fejlődtem e téren. Annyira szeretném ezt elfeljteni ezt az egészet, de egyszerűen nem tudom megérteni azt, hogy miért nem tudom, miért nem megy. Miért nem engedi egy részem ezt az egészet elengedni. 

*Because I'm an idiot